A szakitásokról és a boldogságról

            Minden szakitásba bele halunk kicsit.Függetlenül attól,hogy szerettük-e a másikat vagy nem.Nem fáj minden szakitás egyformán és nem mindig a szerelem elvesztése fáj a legjobban.Van,hogy azt érezzük a legnagyobb fájdalomnak amikor elvesztünk egy olyan embert aki nem nélkülözhetetlen,de fontos részét képezte az életünknek.De idővel igy vagy úgy megtanulunk a másik nélkül élni.Be engedünk egy másik embert az életünkben aki talán úgyan úgy távozik,vagy marad örökre.
             És van,hogy csak a tudat kell,hogy van valaki melletünk,aki ha az élet viharában eltévedünk egy kis kapaszkodot nyújt nekünk.A legbiztosabb kapaszkodó még is mindig a család marad,az egyetlen olyan egység,amit a vér köt össze és nem választhat szét a halálon kivül semmi.
             Miért látunk  többet bele a kapcsolatainkba,mint az ami?Talán,mert mindenki egy dolgot szeretne megtalálni az örök szerelmet,azt az egyet és boldog lenni?És ezért képesek vagyunk elhinni mindent a másiknak bizva abban,hogy talán ő lesz az az egy,akit egy életten át kerestünk?Igy az sem csoda ha csalodunk néha és úgy kell a földről össze kaparnunk a kis lelkünket.
            Miért várunk el többet a párunktól,mint amit nyujtani tud és miért a tökéletest keresük ha mi magunk sem vagyunk azok?Talán a társadalom formál,talán a nevelés,talán a sors,de idővel mindenkép rájövünk,hogy nem az számit,hogy mit vár el a társadalom ,hanem az,hogy mi mitől vagyunk boldogok.
 

Nem egyszerű boldognak lenni...

Leirni egyszerűbb azt a bizonyos szót,mint megtenni,átélni.De hát mindig is tudtuk,hogy a boldogsághoz rögös út vezet.Az,hogy ép párkapcsolatban élsz nem feltétlenül jár együtt azzal,hogy boldog is vagy.Sőt néha boldogtalanabb vagy,mintha egyedül lennél.Persze ere is van egy egyszerű megoldás kimondani azt ami zavar,de nehzebb a másik szemébe mondani a hibáit,mint megmászni a Mount Everestet.Még akkor is ha a hibáit leszámitva minden megvan bene ami az ideális férfiban.

És hogy az élet más területén mi van velem?Tulajdonképen semmi.Mielött megkezdödöt volna a vakáció elterveztem egy jó kis vakációt,ami tele lett volna pihenéssel.Ami valljuk be rám is fért volna,mert nagyon kimerültem az utóbbi időben.A karácsonyi vakáció az nem volt pihenés,betegeskedéssel telt és az egyik családtagom is gondoskodot róla,hogy ne legyen pihenés egyikünknek sem,ahogy az elmult egy hétben is.

Persze tudom,hogy vanak enél nagyobb problémák és,hogy mások akkor sem panaszkodnak ha fél 6 kor kell keljenek ahoz,hogy utána 8 órát vagy enél többet dolgozanak,de nekem most ez jelenti a legnagyobb problémát,mert fáradt vagyok és az elmult időszaknak és ''kedves családtagomnak'' köszönhetően már ''droton lógnak az idegeim''.És elegem van aból,hogy pihenhetnék és még is a ''kedves családtag'' minden nap 6 óra után felköt.Hát igen,ember tervez és isten végez.És ha én egyszer eltervezek valamit,az tuti,hogy nem úgy lesz.De bizok bene,hogy legalább a husvétom jól fog telni.(...hol van az még)

Az én tündérmesém

Érdekes ez az élet,egyszer fent,máskor lent.Persze,mint mindenkinek nekem is igy van.
Volt boldog időszakom amikor úgy néztem az életemet,mintha csak egy tündér mesét néztem volna.Mindent elértem amiről más csak álmodozot.Le éretségiztem,felvételiztem és be is jutottam mind a két egyetemre.A kicsengetésemen ott volt mindenki aki igazán szeret,boldog voltam.Megismerkedtem valakivel,szerelmes voltam.Majd mikor ez elmulot 3-4 hetente más párom volt,még olyant is csináltam ,hogy egyszere két barátom volt.Buliztam,szorakoztam,mint minden 19 éves fiatal.De idősödtem,éretebb lettem és ezek mind elmaradtak.
És,hogy mi van most?Szeretném megtalálni azt a valakit aki szeret és akit szerethetek.Valakit aki mellet biztonságba érzem magam,aki úgy ölel és úgy csokol ahogy senki más.Csak azt akarom amit mindenki boldog lenni.

A ti jó kedvetekért

Két gyerek beszélget:

- Figyelj, Ti is szoktatok imádkozni evés előtt?

- Nem, az én anyukám jól főz!

Újra kicsit boldog vagyok

Mostanába nem igazán tudom,hogy miket irjak igy nem is igazán irok.Egyszerüen nincs ötletem.Persze irhatnék akár magamról is ahogy edig,de velem nem történt semi új.A családommal kapcsolatosan történt sok minden,de habár az én életem nyitott könyv előtetek,de a családom életét soha nem teregetném ki.

Egyik kedves olvasóm azt irta,hogy nem kéne a menyiség a minőség rovására menjen és hát végül is igaza van.Hiába akarok én gyakran irni ha nincs amit,ha csak unalmas,száraz bejegyzések születnének.

Néha könyebb lenne ha valaki megmondaná ,hogy miről irjak.Hiányzik az isteni sugallat.És a muzsámat is elhagytam még valahol a középiskolában.(Néha ott csokolt homlokon a muzsa egy-egy felmérő irás közben mikor semi tudás nem volt a fejembe az adot anyaggal kacsolatosan valahogy még is mindig eszembe jutott valami az óráról és valahogy ha többet nem is,de egy ötösre irtam)

Hu...de jó lenne újra középiskolás lenni.Valahogy akkor olyan gondtalan volt az élet,akkor nem nyomasztott ilyenkor,hogy jönek a vizsgák csupán csak az,hogy de jó jön a vakáció.Most is jön,csak jöhetne gyorsabban,hogy már teljen el a 3 hét vizsgaidőszak.

Az is szörnyű ilyenkor ,hogy tanulni kéne és tanulás helyet mindig legszivesebben alkotnék valamit.Most ép egy gombás kulcstartót néztem ki,amit megszeretnék varrni.Viszont fotozni is szeretnék valami szépetTémám az lenne böven csak ,hogy megvalositani kéne és egy model sem ártana mindehez.

Végre kicsit újra pozitivabb vagyok.Végre visza jött az élet kedvem,újra van kedvem fényképezni,mosolyogni,élni.Tudom,hogy a saját életemért csak én vagyok felelős és most ténleg jól szeretném alakitani az életemet.

Reggeli hangulat

A reggel már 7 óra után felkelltem.Megfőztem a krumplipaprikást.Főztem,de közben még félig aludtam és álmodtam,mert nagyon álmos voltam és azért is,mert gyönyörű álmom volt,amit újra és újra szeretnék álmodni.

Majd kiültem az erkélyre egy csésze kávéval és néztem az elhaladó embereket,ahogy sietnek valahova.Jó érzés volt látni a város pezsgését és nézni ahogy eső után csendesen és egyenletesen folyik le a Debren patak vize.

Kicsit aról amit legbelül érzek

Most nem szeretnék semi nagy okoságot irni a párkapcsolataitokkal kapcsolatosan és nem vonék le valami egetrengető tanulságot se csak kicsit aról irnék amit érzek és gondolok.

Április 30.-án mult egy éve,hogy egyedül vagyok.Hogy miért?Magam sem tudom,előre élveztem a szingliséget ,utána nem volt türelmem a pasikhoz,aztán meg már egyre nagyobb elvárásokat találtam ki.Ha valaki járni akart velem akkor vagy ténleg nem tetszet vagy kitaláltam valamit ,hogy miért nem tetszik.Talán még nem vagyok felkészülve lelkileg egy új kapcsolatra.

De mégis néha vanak olyan pillanatok amikor úgy megölelnék valakit,úgy szeretném ha szeretnének.Olyan szörnyen egyedül vagyok.De aztán jön egy másik pillanat amikor meg azt érzem,hogy jobban érzem magam egyedül,hogy nem tudnám elviselni egy pasi minden rigojáját.Pedig nekem is van ép elég rigojám,engem is nehéz elviselni és főleg kijönni velem.

Egy ideje nem vagyok boldog,valahogy semi nem okoz örömet,még az sem,hogy imádok fotozni és hamarosan saját kis mini házi fotóstudiom lesz.Úgy,hogy hamarosan már válallok portfolió,gyerek és termék fotozást is.Szeretném ha a nyáron a szabadidőmet a fotozás és az ékszerek és az ajándék készités tené ki ugyanis pénzem ugysincs kirándulni és pasim sincs akire időt kéne szánnom.Maximum a takaritás veszi el némi szabadidőm,de azt szeretem csinálni és tisztaságmániás is vagyok.Ahogy egyik kedves ismerösőm fogalmazot ha van öt perc szabadidőm már takaritok. :P

Már akkor sem vagyok boldog amikor kapcsolatom van.Ha néha egy-egy kapcsolatban boldog is voltam utána még mélyebbre kerültem érzelmileg,mint a hullámvasut amikor felvisz,de utána rögtön leejt a mélybe.

Sokak szerint néha hajlamos vagyok úgy gondolkozni,mint egy 60 éves és igazuk van hiszen már nem számit a szorakozás,nem számit semi csak a családom és az ők biztonságuk.habár mentségemre legyen szólva szentgyörgynapokor ténleg kiszorakoztam magam,jókat buliztunk a barátnőimmel.

Lasan ténleg olyan leszek,mint egy tipikus szingli.Ha egyedül élnék akkor ténleg olyan lenék,mint egy 30-as szingli,szoval,mint Bridget Jones:habár nem állok mesze tőle csak anyi a különbség,hogy nem lakok egyedül és kicsit mesze vagyok még a 30-tól,és nem iszok meg nem dohányzok.Egyetlen rosz szokásom van amiről lekéne szokjak mégpediga kávézás,de ha azt is aba hagyom akkor mi örömöm marad még ebben az életben?

Nem akarok nagy következtetéseket levoni és most nem is tudnék eből a párkapcsolatokat illetően ,de anyi biztos a saját életemet illetően,hogy kell változtasak a hozá állásomon a párkapcsolatokat illetően és talán boldogabb is leszek.

Igen tudom megérdemlem a szidást hiszen már rég nem irtam.Az elöző bejegyzésem elég elkeseredtre sikerült.Pedig igy vissza gondolva nem volt akkora nagy dolog,mert nem voltam szerelmes csak kicsit elkeseredet.De hét megvoltak a szakitás okai ami nem a mi hibánk volt.Utána sikerült egy olyan kapcsolatba "fejest ugranom,ahol elég nagyot sikerült kopanom a medence alján".De ami nem öl meg az csak megerösit úgy,hogy ezen is túl vagyok.Aki ismer az tudja,hogy nem érintenek meg túl mélyen az ilyen dolgok más szoval nem kesergek sokáig,néha képes vagyok már másnap úgy csinálni és néha még úgy is érezni,mintha minden rendben lenne.De ezekről a dolgokról nem szeretnék többet és bövebben beszélni illetve irni egyrészből a saját magam illetve az elveim iránti tiszteletből,mert ha kiteregetném a magánéletemet az nem én lenék,másrészről a volt párjaim iránti tiszteletből.

A lényeg a lényeg azután nem követtem el azt a hibát amit előte nem ugrottam bele egy újabb kapcsolatba. Nah igen,az okos más kárából tanul,a buta a sajátjából.Ezzel nem azt akarom mondani,hogy buta lenék csupán csak azt,hogy makacs vagyok és akkor még naiv voltam.Mára ez anyiban változot,hogy nem vagyok hajlandó elhinni egy férfinek se semit,még azt se amit kérdez.

Szoval miota egyedül vagyok sok minden megváltozot,sokkal céltudatosabb lettem.Kifejezetten élveztem a szakitás után a szingliséget ,mert átgondoltam az életemet.És átgondoltam,hogy mit szeretnék csinálni,megvalositottam az álmaimat és új célokat tüztem ki.

Beiratkoztam egy két éves kozmetikai képzésre,mert mindig ez volt az álmom,hogy kozmetikus legyek.Neki fogtam ékszereket késziteni eladásra ebből szeretnék egy vállakozást épiteni és könyvet is irok aról,hogy hogyan vezesünk egy céget,hogy az sikeres legyen.Blogokat vezetek,szakkönyveket olvasok a vállalkozásról,befektetésről,marketingről,hogy tovább fejleszem a meglévő tudásomat.Szoval megprobálom a szabadidőmet kreativan kihasználni.

Azt tanácsolom mindenkinek,hogy ha véget ér egy kapcsolat ne szomorkodjatok,hanem találjátok meg újra önmagatokat és az életettek értelmét és ne mindig másokra gondoljatok,hanem egyszer az életben legyetek önzők és csak saját magatokra gondoljatok.

Mosolyogj!

Faj a szivem...nem akarok gondolkozni,mert faj ara gondolni,hogy mi van ha mar sosem lesz meletem.Csak aluni akarok minel tovabb es nem fogallkozni semivel...aluni orokre

Sziasztok.Eloszor is koszonom Levi,hogy feliratkoztal a blogomra rendszeres olvasonak.Mostanaba velem is zajlik az elet.Kaptam munkat.