A szakitásokról és a boldogságról

            Minden szakitásba bele halunk kicsit.Függetlenül attól,hogy szerettük-e a másikat vagy nem.Nem fáj minden szakitás egyformán és nem mindig a szerelem elvesztése fáj a legjobban.Van,hogy azt érezzük a legnagyobb fájdalomnak amikor elvesztünk egy olyan embert aki nem nélkülözhetetlen,de fontos részét képezte az életünknek.De idővel igy vagy úgy megtanulunk a másik nélkül élni.Be engedünk egy másik embert az életünkben aki talán úgyan úgy távozik,vagy marad örökre.
             És van,hogy csak a tudat kell,hogy van valaki melletünk,aki ha az élet viharában eltévedünk egy kis kapaszkodot nyújt nekünk.A legbiztosabb kapaszkodó még is mindig a család marad,az egyetlen olyan egység,amit a vér köt össze és nem választhat szét a halálon kivül semmi.
             Miért látunk  többet bele a kapcsolatainkba,mint az ami?Talán,mert mindenki egy dolgot szeretne megtalálni az örök szerelmet,azt az egyet és boldog lenni?És ezért képesek vagyunk elhinni mindent a másiknak bizva abban,hogy talán ő lesz az az egy,akit egy életten át kerestünk?Igy az sem csoda ha csalodunk néha és úgy kell a földről össze kaparnunk a kis lelkünket.
            Miért várunk el többet a párunktól,mint amit nyujtani tud és miért a tökéletest keresük ha mi magunk sem vagyunk azok?Talán a társadalom formál,talán a nevelés,talán a sors,de idővel mindenkép rájövünk,hogy nem az számit,hogy mit vár el a társadalom ,hanem az,hogy mi mitől vagyunk boldogok.
 

Nem egyszerű boldognak lenni...

Leirni egyszerűbb azt a bizonyos szót,mint megtenni,átélni.De hát mindig is tudtuk,hogy a boldogsághoz rögös út vezet.Az,hogy ép párkapcsolatban élsz nem feltétlenül jár együtt azzal,hogy boldog is vagy.Sőt néha boldogtalanabb vagy,mintha egyedül lennél.Persze ere is van egy egyszerű megoldás kimondani azt ami zavar,de nehzebb a másik szemébe mondani a hibáit,mint megmászni a Mount Everestet.Még akkor is ha a hibáit leszámitva minden megvan bene ami az ideális férfiban.

És hogy az élet más területén mi van velem?Tulajdonképen semmi.Mielött megkezdödöt volna a vakáció elterveztem egy jó kis vakációt,ami tele lett volna pihenéssel.Ami valljuk be rám is fért volna,mert nagyon kimerültem az utóbbi időben.A karácsonyi vakáció az nem volt pihenés,betegeskedéssel telt és az egyik családtagom is gondoskodot róla,hogy ne legyen pihenés egyikünknek sem,ahogy az elmult egy hétben is.

Persze tudom,hogy vanak enél nagyobb problémák és,hogy mások akkor sem panaszkodnak ha fél 6 kor kell keljenek ahoz,hogy utána 8 órát vagy enél többet dolgozanak,de nekem most ez jelenti a legnagyobb problémát,mert fáradt vagyok és az elmult időszaknak és ''kedves családtagomnak'' köszönhetően már ''droton lógnak az idegeim''.És elegem van aból,hogy pihenhetnék és még is a ''kedves családtag'' minden nap 6 óra után felköt.Hát igen,ember tervez és isten végez.És ha én egyszer eltervezek valamit,az tuti,hogy nem úgy lesz.De bizok bene,hogy legalább a husvétom jól fog telni.(...hol van az még)