2011. május 17., kedd

Kicsit aról amit legbelül érzek

Most nem szeretnék semi nagy okoságot irni a párkapcsolataitokkal kapcsolatosan és nem vonék le valami egetrengető tanulságot se csak kicsit aról irnék amit érzek és gondolok.
Április 30.-án mult egy éve,hogy egyedül vagyok.Hogy miért?Magam sem tudom,előre élveztem a szingliséget ,utána nem volt türelmem a pasikhoz,aztán meg már egyre nagyobb elvárásokat találtam ki.Ha valaki járni akart velem akkor vagy ténleg nem tetszet vagy kitaláltam valamit ,hogy miért nem tetszik.Talán még nem vagyok felkészülve lelkileg egy új kapcsolatra.
De mégis néha vanak olyan pillanatok amikor úgy megölelnék valakit,úgy szeretném ha szeretnének.Olyan szörnyen egyedül vagyok.De aztán jön egy másik pillanat amikor meg azt érzem,hogy jobban érzem magam egyedül,hogy nem tudnám elviselni egy pasi minden rigojáját.Pedig nekem is van ép elég rigojám,engem is nehéz elviselni és főleg kijönni velem.
Egy ideje nem vagyok boldog,valahogy semi nem okoz örömet,még az sem,hogy imádok fotozni és hamarosan saját kis mini házi fotóstudiom lesz.Úgy,hogy hamarosan már válallok portfolió,gyerek és termék fotozást is.Szeretném ha a nyáron a szabadidőmet a fotozás és az ékszerek és az ajándék készités tené ki ugyanis pénzem ugysincs kirándulni és pasim sincs akire időt kéne szánnom.Maximum a takaritás veszi el némi szabadidőm,de azt szeretem csinálni és tisztaságmániás is vagyok.Ahogy egyik kedves ismerösőm fogalmazot ha van öt perc szabadidőm már takaritok. :P
Már akkor sem vagyok boldog amikor kapcsolatom van.Ha néha egy-egy kapcsolatban boldog is voltam utána még mélyebbre kerültem érzelmileg,mint a hullámvasut amikor felvisz,de utána rögtön leejt a mélybe.
Sokak szerint néha hajlamos vagyok úgy gondolkozni,mint egy 60 éves és igazuk van hiszen már nem számit a szorakozás,nem számit semi csak a családom és az ők biztonságuk.habár mentségemre legyen szólva szentgyörgynapokor ténleg kiszorakoztam magam,jókat buliztunk a barátnőimmel.
Lasan ténleg olyan leszek,mint egy tipikus szingli.Ha egyedül élnék akkor ténleg olyan lenék,mint egy 30-as szingli,szoval,mint Bridget Jones:habár nem állok mesze tőle csak anyi a különbség,hogy nem lakok egyedül és kicsit mesze vagyok még a 30-tól,és nem iszok meg nem dohányzok.Egyetlen rosz szokásom van amiről lekéne szokjak mégpediga kávézás,de ha azt is aba hagyom akkor mi örömöm marad még ebben az életben?
Nem akarok nagy következtetéseket levoni és most nem is tudnék eből a párkapcsolatokat illetően ,de anyi biztos a saját életemet illetően,hogy kell változtasak a hozá állásomon a párkapcsolatokat illetően és talán boldogabb is leszek.

2 megjegyzés:

Anti írta...

tetszik a blogod elolvastam az egészet,és talán azért tetszik mert énis ebben a szingli életben járok csak több ideje mint te :) vagy 10 éve de te határozottabb nak tünsz mint én és komolyabb vagy az életfelfogásban ,nekem mán lehet az agyamra ment ez a szingliség meg egy kicsit álomvilágban is élek én nemrég csináltam blogot de nem nagyon vágom ,majd lehet kéne énis irjak magamrol ezt azt elkéne kezdjem de nem nagy kedvem van hozzá ,azért hogy mindenki olvassa az érzéseimet mert nagy része csak szomoru meg fájdalmas :( ha van kedved irj vissza vagy beszélgessünk :) Anti

Lara írta...

Kedves Anti!
Köszönöm,hogy olvasod a blogom.Szerintem az emberek a szomorú érzéseidre is kiváncsiak hiszen a boldogság és a szomorúság is az élet része...egyszer fent máskor lent.És idővel jó lesz visza olvasni,hogy honan indultál és medig jutottál el,hogy milyen álmaid voltak és ,hogy eből mit valositottál meg.és lehet,hogy valakinek ép a blogodban leirtak alapján tetszel meg.
Ha gondod lene a blog irással és valamiben tudok segiteni szolj nyugodtan és segitek.