Újra kicsit boldog vagyok

Mostanába nem igazán tudom,hogy miket irjak igy nem is igazán irok.Egyszerüen nincs ötletem.Persze irhatnék akár magamról is ahogy edig,de velem nem történt semi új.A családommal kapcsolatosan történt sok minden,de habár az én életem nyitott könyv előtetek,de a családom életét soha nem teregetném ki.

Egyik kedves olvasóm azt irta,hogy nem kéne a menyiség a minőség rovására menjen és hát végül is igaza van.Hiába akarok én gyakran irni ha nincs amit,ha csak unalmas,száraz bejegyzések születnének.

Néha könyebb lenne ha valaki megmondaná ,hogy miről irjak.Hiányzik az isteni sugallat.És a muzsámat is elhagytam még valahol a középiskolában.(Néha ott csokolt homlokon a muzsa egy-egy felmérő irás közben mikor semi tudás nem volt a fejembe az adot anyaggal kacsolatosan valahogy még is mindig eszembe jutott valami az óráról és valahogy ha többet nem is,de egy ötösre irtam)

Hu...de jó lenne újra középiskolás lenni.Valahogy akkor olyan gondtalan volt az élet,akkor nem nyomasztott ilyenkor,hogy jönek a vizsgák csupán csak az,hogy de jó jön a vakáció.Most is jön,csak jöhetne gyorsabban,hogy már teljen el a 3 hét vizsgaidőszak.

Az is szörnyű ilyenkor ,hogy tanulni kéne és tanulás helyet mindig legszivesebben alkotnék valamit.Most ép egy gombás kulcstartót néztem ki,amit megszeretnék varrni.Viszont fotozni is szeretnék valami szépetTémám az lenne böven csak ,hogy megvalositani kéne és egy model sem ártana mindehez.

Végre kicsit újra pozitivabb vagyok.Végre visza jött az élet kedvem,újra van kedvem fényképezni,mosolyogni,élni.Tudom,hogy a saját életemért csak én vagyok felelős és most ténleg jól szeretném alakitani az életemet.